A másfél éves gyermekemmel mozgásterápiára járunk. Azóta szinte állandóan csúszik-mászik. Muszáj négykézláb másznia? Hagyjam?
Kedves Gyöngyi!
Nagyon fontos a mozgásinger a gyermek számára már a születéstől. A születés utáni szenzitív, fogékony időszakban az idegpályák a mozgásingerek hatására keresnek összeköttetéseket, összekapcsolva a két féltekét.
A mai rohanó világban sajnos előfordulhat, hogy nem azt adjuk a gyermekeinknek, amire szükségük van. Ha például egy 6-8 hónapos gyermek dobálni kezdi a játékait, megszidjuk, holott örülni kéne, hiszen a fogó reflexet tudja meghaladni. Lassan elfelejtjük, mire van szüksége a gyermekeknek fejlődésükhöz, mert nincs kapcsolatunk a nagyszülőkkel, akik ugyancsak a nagyszüleiktől tanulták a gyermeknevelés csínját-bínját. A csipkedő, höcögtető, dülöngéltető, forgató, pörgető népi gyermekmondóka a mozgásélmények tárházát adja, de előfordulhat, hogy az aggódó édesanya rászól az apára, ha játékból feldobja, netán pörgeti gyermekét.
Carl. H Delacato állította össze elsőként a fejlesztő gyakorlatokat. Alapvetően a létező összes támaszgyakorlat, támaszugrás, természetes csúszó-mászó mozdulat, illetve járások is alkalmazhatók. Az egyensúlyfeladatok az agy két féltekéjének összehangolásában, így a koncentrálásban is segítenek. Egyik felelős a formafelismerésért, a másik a szövegértésért, egyik a térbeli tájékozódásért, másik a beszédért. Az agyféltekék közötti kérges testen át – amely az információkat továbbítja a két félteke között – rengeteg idegpályának kell aktivizálódni a megfelelő működéshez. Ha kimarad csecsemőkorban a négykézláb mászás, beszűkül ez a kérges test, és nem lesz hely az idegpályáknak. Ezért hangsúlyozzák a fejlesztő pedagógiában, hogy vissza kell térni a természetes támaszgyakorlatokhoz (csúszás, kúszás, mászás fejlesztéséhez), mert ez elengedhetetlen a két félteke megfelelő összehangolásához.
Több népcsoport egyéves koráig le se teszi a földre a gyereket, a testén hordja, hogy onnan kapja a mozgásingereket. A mieink járókában, kiságyban, babakocsiban cseperednek, csak egyoldalú, szegényes mozgásingereket kapnak. Afrikai néptörzsek gyerekeinek, akik pici csecsemőkortól a szülők hátára kötve nőnek föl, sokkal érettebb az idegrendszere civilizáltabb európai kortársaikhoz képest.
